sâmbătă, 3 decembrie 2011

Egy emlek maradtal

Elmentel, itt hagytal S en csak a lepteidet kovetve neztem utannad, Visszaemlekeztem utolso tekintetedre, Mosolyodra, szavaidra, gyonyoru szep szemedre. Most, csak egy alom maradtal, Egy sotet arnyek a falak kozt, Egy tavolodo szurke alak. Egy sohaly az ejszakaban, Egy gondolat egy teli keso oraban, Egy nev, egy szo mely szamat melegiti, Egy orom, egy atok, mely szivemet el nem engedi. Egy vagy mely bennem lakozik, MEly soha amig elek, el nem mulik, Bennem elsz, s elni fogsz amig szivem dobog, Neha jussak eszedbe, s szavaim mik uzenik, legy nagyon boldog, Menj tovabb, ne allj meg, nezz vissza csak egyszer, Talald meg vegre magadnak azt akit keresel. Gondolatoddal megyek, lepdesek tovabb, Fajdalommal lelkemben, Felelemmel szivemben, De megis tovabb megyek, s remenykedek, hogy vegre, egyszer jo lesz, s en is boldog leszek.